Nehéz eligazodni, hogy manapság minek nevezzük anyáink korában csak romantikus ponyvaként emlegetett műremekeket, mint ami a Romana, Bianca, Széphistória és társai oldalain is megbújtak, mert jelenleg inkább futnak erotikus regény kategóriában, ha nem csak érzelmeket jelenít meg a történet hanem, nos 18+-os jeleneteket is. Gondolom az akkori időben nem árulhatták volna ha rányomják, hogy erotikus regény, tehát maradt a romantikus megnevezés. Ezért is vagyok rendszeresen bajban a könyvesboltban, mert a romantikus szekció felé elindulva csak ömlengős cukorka történeteket találok, vagy kőkemény drámát, de semmi testi szerelem, max 1-1 csók.

Emlékszem még az első könyvre, amit 12 évesen nyúltam le édesanyám polcáról és hogyan dugdostam esténként, hogy meg ne lássák, hogy mit olvasok. Annyira tetszett, hogy utána sorban olvastam el édesanyám gyűjteményének további darabjait, de sose értem a végére, mert egy költözés miatt egy jelentős része dobozba került és azóta se került elő. Béke poraira. Tehát innen indult az olvasói karrierem ebben a műfajban. Az említett könyv Linda Howard: Lángoló szív című alkotása volt, amit így felnőttként elolvasva viszont már bűnrossznak találok, de az a szörnyű, hogy már olvastam rosszabbat is, így 3/5 csillaggal jelöltem molyon. De hát fiatalság gondtalanság, és tipikus példája, hogy mennyit változik az ember az évek során. Erre legjobb példának Tolkient tudom felhozni, 10-12 évesen szenvedtem a műveivel, de érdekelt, ezért olvastam, így felnőve viszont a Hobbitot kifejezetten élveztem olvasni.

Visszakanyarodva az eredeti témára, manapság már mást gondolok jónak, mint amiért kamaszként rajongtam. Így lehetséges, hogy az akkori kedvencek, mint a Lángoló szív, vagy Lesley Pearse: Tara című könyve ma már labdába se rúghat, pedig akkoriban ha utóbbi nem könyvtári könyvként került volna hozzám ronggyá olvastam volna. Az egyetlen akkor is és most is tetsző mű Gayle Callen: A botrányhős munkája. Az oroszlános sorozata az Alexandrának nagyon jól sikerült. Több olyan könyv is van köztük, amiket szeretek újra és újra elővenni, mert olvasmányos, izgalmas, az erotikus jelenetek is jók, tehát egy borzalmas munkanap, munkahét után felüdülés kézbe venni és belemerülni. A többszöri olvasás előnye pedig, hogy bárhol felcsapva tudom hol jár a történet, de sokadjára is ugyanolyan jó!

A csúf és öreg Hóku... ja, ez nem az a szöveg. De hirtelen nem is jut eszembe, hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. Évek óta keresem arra a választ, hogy ki is vagyok én valójában, azonkívül, hogy van egy családnevem, keresztnevem, személyi azonosítószámom, így nem csak a társadalom felé, de az állami gépezet számára is élő, lélegző lény vagyok, de attól még nem kerültem közelebb a válaszhoz. 

Vannak korai emlékeim az óvodából, az általános iskolai különböző osztályaiból, majd középiskolából végül az egyetemről, illetve ezen időszakokat tekintve általános iskolától kezdve internetes barangolásaimból megismert ismerősökkel, vagy épp emlékezetes játékokra, mint mikor 99-ben úgy ünnepeltem a szilvesztert, hogy egész este a karácsonyra kapott Imperium Galactica II-vel játszottam. Kb ekkora datálom a kocka énem felszínre jöttét is, addig csak szerettem az olyan sorozatokat, mint Sliders, Star Trek, Sailer Moon, stb. De a számítógép egy új világot nyitott meg, pár évvel később az internet meg egy még újabbat. Abban az évben kaptam meg a Harry Potter első részét is könyvben, így moziba már úgy mentem el megnézni az első részt, hogy már rajongtam, az osztálytársaim meg azt se tudták mi az. Persze a film után voltak nagy harcok mikor elindult a hype, hogy ki a nagyobb rajongó, de sajnos nem sikerült meggyőznöm a leghangosabbakat, hogy én már a film előtt is szerettem a könyv miatt, a trónról sajnos letaszítottak. Azóta is vérzik a szívem, mert ezek a nagyhangúak utána simán Twillight fanok lettek. A szégyentelenek. 

Tehát elmondható, hogy amiért csak lehet rajongok. Régen mikor mindenki honlapszerkesztési lázban égett én is belevetettem magam, és volt pár pofás honlapom, és akkoriban még menő volt ilyen 50*50 képeket gyűjtögetni, amin a fan képek voltak, mint színészek, filmek, de akár kaják is. Volt egy tucat. Talán még megtalálom valahol a gépen őket, mert jó rajongóhoz mérten, najó, inkább kényszeres gyűjtögető, szinte minden megvan a mostani gépemen is, amiket még 12-13 évesen mentettem le, és az nem most volt. Szóval hasonló rajongó listát tervezek a Rólam menüpont alatt megjelentetni, hogy ne itt kezdjem el a felsorolást, különben holnapestig is olvashatnád kedves Olvasó. 

Visszakanyarodva az elejéhez tehát az alábbi blogocska fog tartalmazni mindent ami érdekel, amiért rajongok, ami éppen megtetszett. Vagy csak egyszerűen ha valamit szeretnék kiírni magamból, mint hétköznapok, gondolatok egy témáról, így csak óvatosan. A bejegyzések nyomokban engem tartalmaznak.

Jó szórakozást! Induljon hát a móka!