Nehéz eligazodni, hogy manapság minek nevezzük anyáink korában csak romantikus ponyvaként emlegetett műremekeket, mint ami a Romana, Bianca, Széphistória és társai oldalain is megbújtak, mert jelenleg inkább futnak erotikus regény kategóriában, ha nem csak érzelmeket jelenít meg a történet hanem, nos 18+-os jeleneteket is. Gondolom az akkori időben nem árulhatták volna ha rányomják, hogy erotikus regény, tehát maradt a romantikus megnevezés. Ezért is vagyok rendszeresen bajban a könyvesboltban, mert a romantikus szekció felé elindulva csak ömlengős cukorka történeteket találok, vagy kőkemény drámát, de semmi testi szerelem, max 1-1 csók.

Emlékszem még az első könyvre, amit 12 évesen nyúltam le édesanyám polcáról és hogyan dugdostam esténként, hogy meg ne lássák, hogy mit olvasok. Annyira tetszett, hogy utána sorban olvastam el édesanyám gyűjteményének további darabjait, de sose értem a végére, mert egy költözés miatt egy jelentős része dobozba került és azóta se került elő. Béke poraira. Tehát innen indult az olvasói karrierem ebben a műfajban. Az említett könyv Linda Howard: Lángoló szív című alkotása volt, amit így felnőttként elolvasva viszont már bűnrossznak találok, de az a szörnyű, hogy már olvastam rosszabbat is, így 3/5 csillaggal jelöltem molyon. De hát fiatalság gondtalanság, és tipikus példája, hogy mennyit változik az ember az évek során. Erre legjobb példának Tolkient tudom felhozni, 10-12 évesen szenvedtem a műveivel, de érdekelt, ezért olvastam, így felnőve viszont a Hobbitot kifejezetten élveztem olvasni.

Visszakanyarodva az eredeti témára, manapság már mást gondolok jónak, mint amiért kamaszként rajongtam. Így lehetséges, hogy az akkori kedvencek, mint a Lángoló szív, vagy Lesley Pearse: Tara című könyve ma már labdába se rúghat, pedig akkoriban ha utóbbi nem könyvtári könyvként került volna hozzám ronggyá olvastam volna. Az egyetlen akkor is és most is tetsző mű Gayle Callen: A botrányhős munkája. Az oroszlános sorozata az Alexandrának nagyon jól sikerült. Több olyan könyv is van köztük, amiket szeretek újra és újra elővenni, mert olvasmányos, izgalmas, az erotikus jelenetek is jók, tehát egy borzalmas munkanap, munkahét után felüdülés kézbe venni és belemerülni. A többszöri olvasás előnye pedig, hogy bárhol felcsapva tudom hol jár a történet, de sokadjára is ugyanolyan jó!

Persze, mint minden irodalmi történetben ebben is a műfajban is nagyon sok klisés történettel találkozik az ember. A könyvborítókat már nem is említve. Bár a legutóbbi megmosolyogtató élményemet nehéz lesz überelni. 

Na kinek ismerős? A legjobb, hogy egészen addig nem tűnt fel, amíg egy molyos kihívás kapcsán nem egymás után olvastam őket, igaz 1 hónap eltéréssel, de egy polcra kerültek. És olvassatok Vi Keelandot, nagyon jókat ír, igaz a fordítása néha borzalmas, de a történetek mindenért kárpótolnak. Egyébként oldalt látjátok, hogy éppen mi fordul meg a kezeim között, mint olvasmány (már amikor működik a molyos widget) ---->

Ritkán olvasok egyszerre egy könyvet. Mármint ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy kezemben egy könyv, meg a másikban is egy, hanem hangulattól függően választom ki, hogy éppen mit olvasok. Tehát előfordul, hogy egy könyvet elkezdek és még aznap este, hajnalban befejezem, de olyan is van, hogy pár nap alatt elolvasom a nagyrészét aztán félrerakom, akár hetekre, vagy beleolvasok és félrerakom utána pedig 1 nap alatt befejezem mikor megjön a kedvem hozzá. Sose lehet tudni.

De általánosságban az erotikus könyveket egy huzamban olvasom el és nem kerülnek félre pihenni. Ahhoz vagy bűnrossznak kell lennie, vagy bármi egyéb miatt nem tetszik, vagy épp szembejön egy sokkal izgalmasabb könyv, akár más témában.

Vannak kedvenc párosításaim a történetben, ami alapján sokkal nagyobb kedvvel kezdek neki. Az első ha történelmi romantikusról van szó. Egyszerűen rajongok értük. Bár ez eredhet abból is, hogy szeretem a történelmet, mint tantárgyat, vagy mint beszédtémát, Még emelt érettségit is csináltam anno, de erről pszt. Tehát régen játszódik, és még kastély vagy nemesek/arisztokrácia is van benne, akkor engem megvett kilóra. Emiatt különösen szeretem a ködös Albionban játszódó történeteket. Ott mostani nagykedvencem Lisa Kleypas tud igazán alkotni, illetve a régi "öregek" Gayle Callen, Heather Graham vagy Lorraine Heath. Persze még rengeteg író és elsősorban írónő van, akikkel jelenleg még ismerkedem így közülük még nem szeretnék kedvencet avatni, így csak Nicole Jordan nevét említeném meg, a Szerelmi csatározások sorozat szórakoztató volt tőle, bár a fordítás itt is röhejes, pl kéjmordály. Nem tudom a fordító mennyit ivott előtte, de én szakadtam a röhögéstől mikor megláttam. De általánosságban itt is szeretem ha egy egész család történetét feldolgozzák, illetve a szorosabban kapcsolódó mellékszereplőkét. Kleypas is ezért vált nagykedvencemmé.

Fontos a humor és a szórakoztató párbeszédek. Nincs annál unalmasabb mintha csak keseregnek a szereplők vagy nincs párbeszéd csak 18+ (annak is megvan a helye és az ideje). Így pl ezért került nálam lejtmenetbe Stephanie Laurens: Breckenridge ​vikomt, a megmentő műve, mert a nagyrésze másról sem szól, minthogy a főhősnő kesereg. Pedig ez is egy nagyobb család történetének egy darabkája. A másik idegesítő dolog ezért volt az, hogy folyamatosan emlegették a történetben, hogy a Cynster nők így, a Cynster nők úgy. Valószínűleg rossz kötettel kezdtem el olvasni, mert ugyan egy sorozat első könyve, de a Cynster klánnak nem, de az ilyen akkor is kiborít. Szóval vannak rémes olvasmányok is, amik elveszik az ember kedvét és olyankor nyúl utána inkább valami darabolós könyv után vagy könnyed ifjúsági kötetért, ami annyira cuki és naiv. 

Történetet tekintve van egy-két klisé ami ha benne van a sztoriban szinte biztos, hogy végül tetszeni fog nekem a történet, de nem tudom miért. Indokolatlan rajongás? Lehetséges. Tehát ha terhes lesz a leányzó pedig csak egy éjszakásnak indult vagy nem várt eredmény (Egyik kedvencem erre Kylie Scott: Deep ​– Tónus), vagy ha a főszereplő leányzót mindenki csúnyának vagy jelentéktelennek találja de a hűdemacsó főszereplő férfiúnk teljesen beleszerelmesedik és meglátja a különlegességeit, vagy csak bajba kerül ez a nevezett leányzó. Vagy ezek kombinációja. Mind hárommal eddig még nem találkoztam, de ami késik nem múlik. Mostanában sok olyan történetet olvastam, ahol jelentéktelen volt a leányzó, pl Sarah MacLean: A ​csábítás kilenc szabálya vagy Nicole Jordan: Váratlan ​választás, vagy a már említett botrányhős a kategória győztese. Bajba jutottra Heather Graham: Ondine, Lorraine Heath: Házasság ​receptre vagy Diana Palmer: Érzelmek ​mámorában. Utóbbin a mai napig képes vagyok elpityeredni, mert ez a három történet az állandóan elővett kedvencek polcát díszíti, mint ifjúkorom történetei.

A mai időkben játszódó történeteknek egyik legklisésebb része, amikor a gazdag pasi belezúg a fiatal leánykába, mert általában a 30 feletti gazdag pasi és az éppen 20 éves elmúlt leányzó történetét kapjuk, ami akkora általánosítás, mint a ház és utána csodálkozik bárki is, hogy mennyire felkapott fantázia és életstílus lett a sugar daddy és társai? Ezeket a történeteket csak abban az esetben szeretem olvasni ha van benne valami csavar. Pl Kendall Ryan: Szeress ​és hazudj történetében a csaj eladatja magát szexrabszolgának 1 évre, mert a beteg testvére kezelésére kell a pénz, bár ezt a sztorit pont sajnálom, mert amennyire jó volt ez a rész, a következő részben pedig szerintem annyira eltolta az írónő az egészet, hogy nem maradt pozitív élmény, mert persze folytatásos. Egyáltalán nem voltam ideges, mikor egy félbehagyott történetet kaptam a végére és várhattam a következő kötetre majd félévet. De akik most kezdenének bele hajrá, már megjelent a második kötet Szeress és akarj címmel :) Illetve idén megérkeztek a gazdag pasi testvéreinek történetei, amik meglepően jók a második kötethez képest, ráadásul csak egy kötetesek.

Az erotikus jelenetekre nem szeretnék külön kitérni, mert ez még jobban tekinthető ízlések és pofonoknak, mint a történet, de azért pár észrevétel. Sok történet engem ott veszít el ilyen téren mikor a valóságtól elrugaszkodottnak látom vagy a szórakoztató fordításokkal. Itt mindig a 10 dolog amit utálok benned címből az igazgatónő ugrik be, amikor szinonimákat keresett a férfi nemiszervre, hogy ne legyen annyira unalmas, hogy egy-két kifejezést ismételget folyamatosan. Néhol én is azt érzem, hogy a fordító próbálta visszaadni ezeket a variációkat vagy egy fura kifejezést használ, mert az hasonlít az angolban lévőre leginkább, de magyarul nagyon röhejesen hat. 

Összegezve tehát személy szerint imádom ezeket a történeteket és a legjobb olvasmánynak tartom fáradt időszakban, strandra, utazáshoz vagy csak kell 5 percnyi olvasmány, hogy újra higgyen a szerelemben. Hisz ezekben a történetekben nagyon-nagyon ritkán nincs happy end.